Horváth János: Az ékesszóllás a' koporsóknál (Weszprém, 1816) - 10.178a

nyok ’s t. e’. — minthogy nem birtok- jok, hanem a’ vélek való élés becses, csak annyira vonzák magokra figyel- mét, a’ mennyire eszközül, vagy alkal- műl szolgáltának, a’ feltét nélkül való jóra, a’ dicséretesre. Különösen pedig, azt kell tárgyúi vennie, a’ mi a’ Hőst külömböztetve billegezte, a’ mi életé­ben kiváltképpen tündöklött, ’s mint­egy kútfeje volt egyes szép tetteinek, ’s viseltt dolgainak. §• 3* és tiszte meg ma gyár áztatván, A’szónokok’tisztit, a’beszédek’ tárgya’s czéllya határozza el. Amazt mi­vel a’ szép tulajdonok leszik ; a’beszéd­nek, a’ tettek’ minémúségéhez, kiterje­déséhez , termékenységéhez, s fénnyé- hez erányosan szabott, ’s reájok mértt dicséreteket kell hangzania. E’ tekéntet nélkül, vagy fösvénységbe, vagy pa­- ( 7 ) ­zar-

Next

/
Thumbnails
Contents