Horváth János: Az ékesszóllás a' koporsóknál (Weszprém, 1816) - 10.178a

a’ józanságnak középutján jártál: „Nent dobzódásokban , és részegségekben; nem az ágyas’ házakban y és szemtelenségekben; nem versenkedésben, és irigységben(s). Te a* józonság által tudtad, hogy ,,mindennek ideje vagyon , ideje a’ sirásnak, és ideje a’ nevetésnek. Ideje a’ jajgatásnak , és ideje a’ tánczo- lásnak. Ideje a' kövek' elhányásának, és ideje a’ felszedésnek. Ideje a' keresésnek , és ideje az elvesztésnek. Ideje a’ megörizésnek, és ideje az elvetésnek.” (t). Te ezek szer ént az időt az időtől megválasztván, a’ Magyaroknál nemzeti erkölcsé váltt vendégek’ fogadásában megmutattad, hogy te is láttod azt , a’ mit a’ Bölcs látott: ,,Az okáért az láttatott nékem jónak, hogy kiki egyék, és igyék , és örömmel éllyen munkájából, mellj et ő munkálkodott a' nap alatt az ö élete’ napjainak száma szerént, a’ mellyeket az Isten ada néki; és ez az ö része.” (u). 0 Hazám, ha így élnének a’ te gazdag fijaid; be könnyen találnál segedelmet szorongat- tatásod’ napjaiban!

Ezek— («73) 00 Rom XIII. 13. (t) Precl. III. I. (u) ü. O. 17.