Horváth János: Az ékesszóllás a' koporsóknál (Weszprém, 1816) - 10.178a
szereztetnek, hogy czitara, hegedű , és dob, sip , bor légyen fijaid’ lakodalmaiban , és a’ te dolgaidat nem tekéntik , sem a’ te gyeu- géjidet meg nem gondollyák? (q) Kiki látja haszontalan voltokat! Mi hasznod, ha kivévén azok a’ tékozló fiúval örökségöket, meszsze mennek távol való Tartományba, és ott eltékozollyák örökségöket búja élettel (r) ? Látni való a’ kárvallás! Nem lehet ezekben panaszsza Hazámnak te ellened dicső emlékezetű Festetits Lajos Ur. Te szor- galmatosságoddal meg nem emésztetted a’ csordát; hanem mind példáddal, a’ mellyel jeleskedtél; mind kegyességeddel, mellyel dicsérted, és jutalmaztad a’ szorgalmatos- ságot; mind bölcs keménységeddel, mellyel feddetted , ’s büntetted a’ restséget ; mind a’ bőkezűséggel, mellyel a’ mesterségeket magadhoz hódítottad, segítetted , ’s virágzásba hoztad, részszerént a’ mezőket termékenyítve , részszerént az élet’ nemeit szaporítva szerencséssé tetted hú polgáraidat. Te a’ vesztegetés, és fösvény költés között a’ (q) Isai V. (r) Luk XV.
