Horváth János: Az ékesszóllás a' koporsóknál (Weszprém, 1816) - 10.178a

talmasban sürgetik, és a’ nagy emberek’ életképei megé, gyenge komolysággal megvonúlt erkölcsi tanúságok szerencsésben hódítanak. Innét a’ je’es embereket elhunytok után dicséretekkel becsülleni, mind hajdan a’ pogányok- nál, mind a’ keresztényeknél, az A- nyaszentegyháznak kezdetétől fogva szokássá lön (a). ’S minthogy a’ szép erkölcsöket , nern csak palotákban, hanem kunyhókban is látta tündökleni; nem csak a’ Fejedelemnek pompás gyász alkot vánnyánál, hanem a’ jámbor földmíves’ koporsójánál is lehete azokat hallani. En magam míg szülőim’ fenyítéke alatt gyermekeskedrem, sok jó polgár felett mondott beszédeken voltam jelen. Ma az a’ Fejedelmek', az Ország' Nagy- gyai’, a’ Fő Pásztorok’, a’ gazdagok’ sajáttyává lön az Anyaszentegyházban. Illő t. i. hogy tiszteletét az embereknek, a’ nagy tettekért, a’ jó tétemenyekért,