Horváth János: Az ékesszóllás a' koporsóknál (Weszprém, 1816) - 10.178a
kert, az oltalome'rt, ennélfogva is meg mutassa. Azonban ezennel ama’ szokásnak haszna meg nem tagadtatik, mellynél fogva az, szegényebb polgárjainak koporsójánál is divatban volt a’ Hazának. A’ földiek’ hiúsága, a’ testiség’ semmisége, sehol sem tűnnek fel elevenebben; az embernek szíve sehol sem gyengül olly érzékenységre, soha sem vezettetik mélyebben a’ maga belseibe , sehol se feledkezik jobban hasonlón hervadandó külsejiröl, mel- lyekbe a’ nyomorú máskor csak nem egészen elvagyon merülve, tehát sehol se készebb, nyíltabb az ö lelke az igasság’ magjának elfogadására, mint a’ sírhalmoknál. 11 ly helyczetében gyakorta egy ige is képes felserkenteni, szendergő erejit főbb természetének, ’s egy buzdűlat egészen más iga* zítást adni lelkének, ’s annak elhatározni erkölcsi jobbulását. % ** (a)
