Horváth János: Az ékesszóllás a' koporsóknál (Weszprém, 1816) - 10.178a

egyéb munkáiról az az ítélet: hogy tisztán , mély tudománnyal , ékes gondolat helyzetekkel, és szép hasonlításokkal ir- vák; úgy halotti beszédiben is, mellye- het Ccesáriusz , ’s Gorgónia testvérjeire , édes Attya’, ’s Sz, Vázul’ halálára mondott ; az Ó ékesszóllása tündöklik. Nem külömben Nyszszai Sz. Gergely két halottas beszedi is: egyik, mellyet Pulcheria Theodóziusz Császár’ hat esztendős leánykája: ’s a’ másik, mellyet Aelia Flacilla Császárné felett tartott; méltán a’ legszebb maradványi közé szám- láltatnak az ékesszóllásnak. — Sz. Ambrus a’ maga testvérje — Satyrus után, az ifjabb Valentinján Császárt dicsőítette érzékeny beszédével. Jeremiásnak e’ szavait vette fel: ,, Az én szemem vizeket ereszt: mert távol lett a vigasztaló’ (3), a’ Fejedelem halálát siratni; a’ ki az ifjúság’ virágjával, az éllemedett 3

— (133) —

(3) Jerera. I.