Horváth János: Az ékesszóllás a' koporsóknál (Weszprém, 1816) - 10.178a

többnyire vágyókat igyekeznek lázítta- ni, ’s a’ háborún épíitik reménnyöket, mellyel halgatóik’ szívókét eltöltik. Az egyházi ékes szállás fennebb jár, ’s isteni czélokra törekszik vezetni az embert, a’ lélek’ zajos indulati ellen har- czolván. O néki hogy tiindököllyön, nincs szüksége álmesterségekre, nagy történetekre, fontos környűlállásokra; egy alacson polgárnak koporsójánál is, a’ leghathatósb indító okokat talállya. O a’ legismeretlenebb virtusnak a’ részére is meg tudja hódítni a’ szíveket. Egy olly nyomorűltnak a’ részére is tud könnyeket nyerni, a’ kiről előbb még beszélleni sem hallottanak. Olly távol az emberi félelemtől, mint az igasság- talanságtól, komoly intéseivel még a’ Királyokat is útba igazíttya, a* ’ nélkül hogy őket vakmerőn sértené; ’s megvi- gasztja a’ szegényt a’ nélkül, hogy hízelkednék feslettségeinek. — A’ földi

ál-