Horváth János: Az ékesszóllás a' koporsóknál (Weszprém, 1816) - 10.178a

állapotok sem ismeretlenek ugyan 6 e- lőtte ; de e’ dolgok , mellyektöl a’ hajdani kor ékes szóllása a’ maga legfőbb ingereit, indító okait kölcsönözte, 6 nála csak mellékes mozdítékok. 0 azokat a’ magasságról nézi, a’ mellyen u- ralkodik: mint a’ sas a’ fellegbe merengő hegynek bérczéröl, az alacson tár- gyokat a’ síkon.

De a’mi a’ Keresztény ékes szól- lást, a' Görögök, ’s Romaiakétól megválasztja : az az Evangyéliomi szomorúság, melly az ö mivoltát, állattyát teszi, — vagy is az a’ felséges búson- gás, mellyel magát leginkább tápládya. Milly tiszta érzelemmel veszik fel a’ Kereszténység’ Tanítói a’ világ’ hiúságát ! ,, A’ ti egész életetök — mondnak — csak egy napi rövid idő, ’s ti azt a’ legbohóbb, ’s hiúbb álomképek’ tűzésére vesztegetik! De ám érjétek el leg forróbb óhajtásitokat, elégíttsétek ki o ** tel— 030 —