Katona István: Az Oltári Szentségről egy elszökött katolikus keresztyénnek vallástételére felelet (Kalocsa, 1811) - 10.141

a* jegyeztetett dolgot mindenkor ki nem rekeszti ; azért itt is valljuk , hogy a’ külső jel és figura a’ Kriíius’ teliének valóságos jelenlétét ki nem rekesztheti. Nem de a’ keresztsedben a’ vizben való mosdás jele a’ lelki tisztulásnak í De ez a’ jel a* jelentett dolgot ki nem rekeszti. Mi sem tagadjuk az oltári Szentségben a’ külső jeleket ; de ezek az oltári Szentséget Kris- tus’ teliétől meg nem fosztják. Látván a* külső jelet, azt mondjuk: ez a' kenyér* szí* ?ie. Hallván ezt a* Kriftus’szavát: ez az én teftem> hiszük, hogy az ó telte jelen vagyon. Ott vagyon mind a’ kenyérnek színe y mind a’ Kriftusnak tefie. Ha hiszünk szemünknek ; hidjünk üdvözítőnknek is. Az apoítolok nem a’ szemnek, hanem a’ Kriftus’ igéinek hittek. Az ó teftamento- mi figurák tsupa figurák voltak. De az új teftamentomi figurák nem puszta figurák , hanem valóságok; mert a’ mit példáznak , megadják.

XXXIV. Jól mondod, hogy az említett Kriftus’igéit , mellyekkel ezt a’Szentséget rendelte, tulajdonképen értjük, (a) Mert itt a

’ Kriftus tej?ámentomot tészen ; a’ testamentumban pedig betó szerént kell venni d9 szókat. Azt is mondod, hogy ezeket a’ beszédeket : ,, melly ti érettetek megtörette- ,, tik ; és a’ pohár új szövetség az én vé.

,, rem85

(•) p* 42»