Katona István: Az Oltári Szentségről egy elszökött katolikus keresztyénnek vallástételére felelet (Kalocsa, 1811) - 10.141

XXX. Midén az oltári Szentségről ősz- ve gyűjtött ellenvetésidnek megtzáfolá- ' sában nem a’ természetnek erejére, ha» nem az Iftennek véghetetlen tehetségére nézünk; nem tetszenek néked az iliyen külömböztetések és diílin&iók, attól tart* ván, hogy, ha azokat megveted , eretnek* " nek vagy publikanusnak ne mondattassál. Méltán félhetz az c’féie rút nevezetektől, Mert, a’ kik az lilén’ hatalmát meg akarják határozni, és a’ teremtett rövid elme, jekbe szorítani ; azok a’ természeti okos- kodáít a’ hitnek titkaira vakmerőképen ál* íai viszik. Nem hiszik hitünknek ágazat« ját; ha a’ természeti okoskodással ellen* kezni látszattatik. Úgy te, mivel Kriftus.* telte menybe felvitetett; nem hiszed, hogy ítélet’ napjáig az égen kivöl lehessen. Mi pedig ámbár tefti szemeinkkel e’ földön Kriítus Urunkat nem látjuk; de az ő szavait, mellyckkel jelenlétét bizonyította , halljuk. E’ szerént a hit szerént, a’mint jnár feljebb említettük, Arany szájú sz, János írja : A mi urunk maga ttfiét fel ii vitte magával, ét itt i* hagyta minekünk. — Felvitte azt, mellyel a’ földön látszatósan járt; itt hagyta a’ kenyér’ színe alatt. — Mind a’ kettőt a’ szent írás bizonyítja; hogy pedig menyben maradván , e’ földön jelen nem lehet, a* szent írás sohol sem tánítja. Látható ábrázatban velünk nem maradott, de más módon velünk ma*

77