Katona István: Az Oltári Szentségről egy elszökött katolikus keresztyénnek vallástételére felelet (Kalocsa, 1811) - 10.141

jCXIX. Minekutánna Belíarmínust a* költött szörnyű felelettel kitsúfoltad , és a* mivel 6 ellenkezik, hamisan reá fogtad; vakmeröképen tsúfolod ezt a’ mi hitünk* ágazatját is : (a) hogy az egész Krißuf jele* vagyon az oßydnuk minden pontottkájáhan. — Arra a’ kérdésre , ha megrágják é a' Kris« tus’ teftét fogaikkal, a* kik azt magokhoz veszik l Kz a mi feleletünk , hogy mivel már a' Kriftus’ tefte halhatatlan és szén-, vedhetetlen, el nem törettetik , fel nem daraboltatik , meg nem rágadtatik, mikor a* kenyér’ színe eltörettetik , feldarabolta- tik, megrágadtatik. De mivel te az illyen természet felett való dolgokat kineveted, -végy valami hasonlatosságot a* természe* ti dolgokból. Úgy é, ha valaki a’kis ujját , mellyben a’ lélek jelen vagyon , elmetszi ; a’ lelket el nem metszi, el nem rontja : hanem tsak megszűnik az elme- tzett újban lenni. Nem külömben a’ Kris* tus’ telte tsak addig marad a’ kenyér’ színe alatt; míg ez a’ külső szín el nem változik, Azután úgy megszűnik ott lenni, mint a’ lélek az elmetszett újban. És valamint a’ lélek egy, noha a’ teltnek sok tagja'ban vagyon ; úgy a' Kriílus’ tefte egy, noha a' színeknek sok részeiben vagyon- Valamint az lilén is jelen vagyon az egész világnak minden részeiben; de azért min*

denütt

(•) p. 59.