Katona István: Az Oltári Szentségről egy elszökött katolikus keresztyénnek vallástételére felelet (Kalocsa, 1811) - 10.141

lieben fogantatok, és mennyben örökké megmarad ? Az mondatik teremtettni, a* mi az előtt semmi volt. A’Kriítus’telte pedig jelen vagyon mindenkor az egekben; azért nem teremtetik , hanem megjelenik akkor az Oitári Szentsedben , mikor a’ ke« nyer megszenteltetik. Itt a’ pap nem maga igéjét mondja, hanem a’Kriítusét. Nem maga személyét viseli , hanem a’ Kriítusét. Nem Ő helyhezteti ezen Szentségben Kris- tus’ testét, hanem maga Kriílus. Nem új telt teremtetik , hanem a’ megszűnő kenyér’ helyébe az oltáron az a’ teil következik , melly menyországban uralkodik. Tsaka’hely sokasítatik meg, nem a’telt. Ezt a’ változáft pedig af Kriítus’ szava tse- lekszi , kinek nevében mondja ki a’ pap ezen igéket: „ ez az én teßem ,, nem mondja : ez a9 Krißui9 tejle. A’ Kriítus’ ereje té- szi tehát azt a’ tsudálatos változáft , mikor a’ pap kimondja az ő szavát. A’ pap tsak eszköz arra, hogy a'kenyér Kriítus* teltévé változzék. Ezt a’ mi tudományunkat kitanulhattad nem tsak a’ leghíresebb könyvek hőt, mellyek’ olvasásáról ditsekedel ; hanem abból a' közönséges kis könyvets- kéből is , melly Budán is kinyomtattatok 1783. esztendőben illyen tzím alatt: Regu lae /idei catholicae. Ennek szerzője Verőni Fercntz ez iránt így ír; (a) Jgen távúi va B 2 gyón

*9

(*) P. 44-