Freindaller, Ferentz: A keresztény katholika tudomány igazsága azon tzikkelyekben előadva, mellyekért attól a protestánsok, és reformátusok el-szakadtak (Nagyszombat, 1814) - 10.139

38

velünk; azért mondgya Üdvózíttónk: A ki szeret engem, az én parantsolatiniat meg-tar- tya. Az Isten' szeretete tehát főképpen az ö parantsolatira-kész engedelmesség által mu tatty a ki magát, a’ honnan kitetszik egyszersmind, miért nevezte Krisztus az isteni szeretetrol szólló parantsolatot első, és fó parantsoíatnak, mellytöl a' többi-is függ.

A' mit szeretünk , azt magunknak örömest jelenvalóvá teszszük vagy valóságosan, a’ mennyire lehet, vagy képzelve. Gondolatunkban meg-szóllíttyuk a’ szerelmest, beszélgetünk véle* Ha ez Istenre nézve tör- ténik-meg, midón otet magunk elejbe állít- lyuk, magunk előtt lenni gondollyuk (a' mi annál könnyebben esik-meg, mivehtudgyuk, hogy ö mindenütt jelen vagyon) akkor i- mádkozunk. Tehát az imádság által-is ki- nyilatkozik az Istenhez való belső szeretet.

b) A magunk szeretete.

Hát ez«is parantsolat alatt legyen-e* ? Nem szereti*e’ annélkul-is kiki magát, ha senki nem parantsollya-is ezt néki. Nints külömben , ha a’ természet szerint való testi szeretetrol vagyon a’ szó: de nem, ha az erkolts szerint-való józan szeretetrol szol- lünk , melly nem a’ természet Ösztönéből Származik, mint amaz ; hanem az erkoitsl