Freindaller, Ferentz: A keresztény katholika tudomány igazsága azon tzikkelyekben előadva, mellyekért attól a protestánsok, és reformátusok el-szakadtak (Nagyszombat, 1814) - 10.139

39 »'•••

{

jóság’ mive. Ez az utolsó parantsoltatha- tik, és szükséges-is, hogy parantsoltassék $ mert küiömben gyakorta elmúlasztatne’k.

Az ember az Isten’ képe, a’ jó erkólts’ gyakorlására ’s boldogságra van alkotva, és Krisztus Jésustól nagy árron megvéve. Ezt a’ méltóságot magunkban betsülnünk kell, ámbár e’ mellett soha sem kell elfelejtenünk, hogy az minden hozzá tartozó jeles tulajdonságaival egygyütt egészszen az Istentől származik. Ezen az illy’ méltóság’ be- tsüllésén épül a’ keresztény embernek maga szeretető,' az az a’ maga bóldogúlásaról-va- ió gondoskodás, melly a’ keresztény Reli- giónak szívre-adott taníttásából támad. A’ mi igaz boldogságunk pedig lelkünk’ üdvösségében áll, mellyre fö gondunknak kell lenni minden jártunkban keltünkben, minden gondolatinkban, érzéseinkben, és szavainkban, minden örömeinkben, gyönyörűségeinkben, mind jó mind bal szerentsénk- ben, mind bövelkedésünkben, mind fogyatkozásunkban , minden munkáinkban és foglalatosságainkban. Ez a’ szeretet, a’ mint Krisztus mondgya , a’ vele egygyüttjáró magamegtagadása miatt, sokszor gyülöléshez látszik inkább hasonlónak lenni: de éppen így, és ez által órizjjneg bennünket az őrök életre*