Freindaller, Ferentz: A keresztény katholika tudomány igazsága azon tzikkelyekben előadva, mellyekért attól a protestánsok, és reformátusok el-szakadtak (Nagyszombat, 1814) - 10.139

..... •••••

illik, hogy mihent egyszer a bűnöknek telly es eltörlésed meg-engedik , akkor az embernek arra*való egygyütt munkálkodását-is megkell engedniek $ holott ellenben, ha a’bűnök tsak bé-fedeztetnek, úgy a’ bűnös’ részéről semmi szabad akaratú munkálkodás nem szükséges. 2) Hogy tehát a’ penitentziatartónak belső elváltozása az Isteni szeretetből eredő bánattal, és azon erős fogadással öszveköt- ve, hogy magát meg-jobbíttya, és méltó gyümöltseit termi a’ penitentziának, nem volna olly szükségeshogy attól függene az igazúlás: ezt a’Krisztus’ érdemeiben való hit, és erős bizodalom egyedül maga vinné' végbe. Valamíg bír ezzel a’ hittel valaki , mindaddig igaz marad, és még tsak nem-is vesztheti-el az igazságot, ámbár valóban bűnbe esnék. Hogy tehát még az a’ fontos ha- szon-is kerül az illyen hitből, hogy az ember az ő jövendő üdvösségéről tellyes bátorságban lehet. Ezen következéseket el kellett fogadni, mihelyt egyszer az tétetett-fel, hogy egyedül maga a’ hit üdvözítt. Mert ha meg-engedték vólna, hogy az embernek a' töredelmes bánat, az erős fogadás, és az ezeknek meg-felelő jámbor élet által-törté- 210 belső elváitozása-is szükséges az igazúlás- ra, úgy már a’ tsupa hiten kivül jó tsele- kedeteket-is kívántak vólna: mert a’ bánat*