Freindaller, Ferentz: A keresztény katholika tudomány igazsága azon tzikkelyekben előadva, mellyekért attól a protestánsok, és reformátusok el-szakadtak (Nagyszombat, 1814) - 10.139

21

vette ezt; hanem valami él, Ö ád mindennek életet, lehelletet. Az Isten mindenható ; semmi nem lehetetlen néki. O mindenkor segéthet ; azért bízzon a’ jó benne : Ő mindenkor büntethet; azért féllyen a’ gonosz tőle. Az Isten mindentudó ; még gondolatink sintsenek rejtve ó előtte. Szívünkbe lát. Az embereket meg-tsalhattyuk ; de nem az Istent. Az Isten mindenütt jelen vagyon; Dints semmi helyhez lekötve, semmi határba beszorítva. Mi tehát sehol sem vagyunk el hagyva ; ő mindenütt velünk vagyon. Az Isten végetlenül szent; tsak azt akarja, a’ mi jó, és szent, s utál minden gonoszságot. Az Isten végetlenül bolts; minden munkáiban a’ jobb végre tzéloz ’s erre a’ legalkalmasabb eszközöket választya-ki; mindent bőltsen és helyesen tselekeszik. Az I- síen végetlenül jó is. O az ő teremtmén- Dyeiveí felette sok jót tészen, kivált mi velünk emberekkel, ámbár ebből néki semmi haszna ; és nékünk semmivel nem tartozik. Még mikor szenvedtett, nyomorogtat-is minket , akkor-is jó ; sőt akkor-is , mikor vétkezünk mi, és megbántyuk őtet. Békesé- gesen tűr ő ekkor minket, várakozik jobbításunkra, és kész ismét bé fogadni kegyelmébe. Ezen okból nevezzük ötét irgalmainak. De Ő minden irgalmassága mellett egy-