Freindaller, Ferentz: A keresztény katholika tudomány igazsága azon tzikkelyekben előadva, mellyekért attól a protestánsok, és reformátusok el-szakadtak (Nagyszombat, 1814) - 10.139

«•»»»

22

szers’mind vegetlenűl igaz-is ; meg-jutalmaz- za a’ jót, meg-bűnteti a gonoszt, meg pedig azon mentékben mind a’ kettőt, a’ mint mindegyik meg-érdemli. Ha a’ világ roeg- tagadgya tólünk az igazságot, ó nem ta- gadgya-meg. Az Isten meg-is tarttya mindenkor az ígéretét; azért hívnek mondatik. Az ő szava tsalhatatlan ; azért nevezzük Ótet igaz mondónak. O abban, a’ mit pa- rantsol, vagy tilt, nem ingó, nem váitazó, mint az emberek ; hanem változhatatlan. A’ mi öröktől fogva mindenkor volt, az Ó most- is, és az marad mind örökké. Mind ezek a' tulajdonságok pedig mellyeket említettünk, nem olly határozott módon vannak az Istenben, mint mi bennünk emberekben, Vagy az Angyalokban ; hanem minden határ nélkül, az az: vegetlenűl tökéletesek. rS lásd! ez a’ nagy, ez a’ felséges, ez a* vég nélkül tökélletes Isten a’ miénk ; oltalmaz minket, gondot visel reánk.

Egykor több Istenek*is imádtattak, a’ kik tsak azért-is, hogy többek voltak, hamis Istenek voltak: mert nem lehet több, hanem tsak egygyetlen egy’ igaz Isten. Boldogok mi, hogy a’ bálványozásnak setétsé* geból kiszabadultunk, és az egy’ igaz Istennek isméretére jutottunk! A’ bálványozó iste-