Freindaller, Ferentz: A keresztény katholika tudomány igazsága azon tzikkelyekben előadva, mellyekért attól a protestánsok, és reformátusok el-szakadtak (Nagyszombat, 1814) - 10.139

«47

juttatta néki az ö jóságos CJrát, és kegyes ^.ttyát, ismét magába szállá nem sokára, elijede maga magán, szégyenlé hitszegését , könnyhúllatásokra fakada szívének keserűségében, öszvekóltsolá kezeit azzal az óhajtással, hogy bár ne történt volna, a’ mi történt ! — és mivel szorongattatott szívének könnyebillést kerese, oda járúla az Úrnak azon szolgájához, a’ ki elószször hírt tett néki a’ botsánatról, és ótet a’ kegyelembe viszszavette — ’s meg-vallá ennek elkövetett gonoszságát.

O ebben egy szánakodó jó barátot talált, a’ minore szüksége volt. Minekutánna ez az ó bánattyának igazságáról, fogadásának egenességéröl meg-gyözödött, és még maga-is sokat előhozott, a’ mi által ez a’ bánat, ez a’ fogadás erőssebbé lenne; minekutánna elbeszélhette magának, miképpen történt légyen a’ viszszaesés ’s előadta a* jö* vendő Őrizkedésre-szolgáló módokat intette pedig egyszers’mind arra-is, hogy a’ mit e- zekben nehezet találna, azt, mint meg-érdem- lett büntetést, penitentziatartó lélekkel vi- selné-el, mind ezek után élt az Úrtól e’ végre néki adatott hatalommal; feloldozd ötét a’ bűntől, ’s azon nagy büntetéstől, mellyet érdemlett az új gonoszság, elejbe magyarázván, hogy Ő fia már most ismét