Freindaller, Ferentz: A keresztény katholika tudomány igazsága azon tzikkelyekben előadva, mellyekért attól a protestánsok, és reformátusok el-szakadtak (Nagyszombat, 1814) - 10.139

. 248

az ö Urának, és örökössé ; tsak hozzá tette, de minden kegyességgel, és szelídséggel: hogy , mivel feltörte a’ frigyet, meg-szegte a’ szövetséget, jó néven kellyen vennie, ha szorossabb vigyázat alá fogatik ; hogy azért szükséges légyen néki ö nála gyakrabban megjelenni , és , ha élt-e’ az elejbe szabott módokkal, ’s minő foganattal, arról számat adni

Oh melly örömest reá állott mindenre ! Mit nem fogadott? mit nem ígért? — Tsak hogy az Ö Urával és jótevőjével ismét visz- szabekillt, tsak hogy annak meg-int fiává, meg-int örökössévé lett, minden könnyűnek, látszott néki. A’ mi penitentziáúl reája vettetett, azt még igen tsekélynek állította, mondván, hogy ő többet érdemlett, hogy Ő keményebb bánás-módra méltó, hogy ő maga fog magának több penitentziát szabni, és hogy semminek sem leszsz ezután olly ereje , a’ mi Ötét az o Urának hívségetől, szeretetéiől clválaszsza.

Szavát-is állotta. Azonn indült bánattya, hogy egy olly jó Urat bántott-meg, a’ ki már két ízben meg-engedett néki, neveked- ni látszott napról napra: félbeszakasztott minden társalkodást azzal, a’ ki a’ vétekre a kal- matosságot szolgáltatott néki ; az eltsábíttásnak , és késértetnek minden veszedelme ei-