Freindaller, Ferentz: A keresztény katholika tudomány igazsága azon tzikkelyekben előadva, mellyekért attól a protestánsok, és reformátusok el-szakadtak (Nagyszombat, 1814) - 10.139

246 • ••*•

járjon mindenekben. A* nagy-lelkű Úr leg* ottan elküld hozzája egygyet az ö szolgái közül, nem tsak , hogy reménységgel bíztassa ótet a’ botsánatról, hanem azzal a’ tellyes h>talommal, hogy az ó nevében valóban meg-bofsásson néki; sót hogy Ötét még azon híveinek számába-is fogadgya-bé, a’ kiket úgy tart Ó , mint kedves gyermekeit. A’ mi több, reá bízza ezen szolgájára, hogy maradgyon közel ezen ember mellett, és ha látná, hogy elkövetett vétkébe, vagy más valamelly hasonlóba ismét viszsza esik , a’ mi által ezen nyertt jussait elvesztené , azért ne hagygya-el ötét, mint méltatlant; hanem , a’ mennyire ismét magába szállana, adgyon néki az Ö nevében kegyelmet, és botsánatot, újra tellyesen viszsza helyheztet- vén ötét elvesztett jussaiba: tsakhogy ez az új viszsza fogadás már ne légyen olly könnyű többé, hanem némelly, noha nem olly igen nehéz, büntetésekkel öszvekötve, mel- lyek eszébe juttasák, mit érdemlett volna, midőn első hívségét meg szegte. Ez az előrenéző gondoskodás valóban szükséges-is vala. A’ befogadott fiú elfelejtkezett az Ő jótévojéről nem sokára, ’s újra meg-bántot- ta Őtet, tsak titkon ugyan, és kevés tanúk előtt, de a* vétek azonegy vala. Mindaz- által minekutánna egy-is más-is újra eszrbe