Goffine, Leonhard (O.Praem.): Fő tisztelendő Goffine úrnak apostoli, és evangyéliomi tudományra oktató könyvének első része (Pest, 1822) - 10.109a
391 tozunk -viseltetni. Mert ha ő szent Felsége az .égi madarakat semmi munkájok, és szorgalma- tosságok nélkül is el-táplálja , a’ mezei virágokat pedig minden mesterséget fellyül haliadé» szépséggel fel-tudja ruházni; mennél nagyobb gondját fogja viselni az ő képire, és hasonlatosságára teremtett embernek, tsak az ő hűségében meg-maradni, és jovóltához fiúi bizoda« lommal ragaszkodni tanúllyon. Ebből világosan ki-nézhettyük a’ léleknek felettébb drágább •voltát a’ testnél , kire mint halhatatlan drága ajándékra nagyobb gondja vagyon , mint a’ romlandó testre , és ha ezt el-táplálja a’ léleknek kedvéért , ki lészen, a’ ki okosan kételkedhessek az ő lelkének gondviselése iránt? Nem szabadít-e minket Kristus Urunk a’ hivalkodásra, mikor a testi szükségek iránt való szorgalmatoskodást így el-tíltya? Éppen semmi hivalkodásra nem szabadít minket Kristus Urunk mikor a’ felettébb való testi szükségeket néző szorgalmatoskodást mértékű mi bennünk: Mert az Isten törvénnyé szerént reánk szabott munkát, és fáradságot, mellyel élelmünket e világon keresni tartozunk, (Gén. 3.) semmiképpen nem tilalmazza, hanem tsak ama’ szorgalmatoskodást tíltya, a’ melly vagy a* lélekről való ebfelejtkezést, vagy az Isteni szolgálatot akár miképpen meg-akadá- lyoztathattya mi bennünk. Használhat-e a’ felettébb való szorgalmatos- ság a’ mi idveségünkre ? A' felettébb szorgalmatoskodás tsak annyit használna a’ mi idvességünkre, a’ mennyi sikerű várhatnánk ama1 haszontalan gondolat^ nak , hogy magunk termetét egy, vagy tsak fél könyökűivel meg-nagyobbíthassuk , kihez magunk erejével tsak egy körömnyit sem adhaTizen-negyed. Vasáru. Oktat.
