Goffine, Leonhard (O.Praem.): Fő tisztelendő Goffine úrnak apostoli, és evangyéliomi tudományra oktató könyvének első része (Pest, 1822) - 10.109a
Pünkösd után tunk, mert Isten segítsége nélkül semmi jóra nem vagyunk elégségesek (Rom, 6.). Mi móddal foghattya el magát az ember a’ haszontalan szorgalmatoskodástól. A haszontalan, és felette való szorgalmatoskodástól azzal a’ móddal foghattya-el magát az ember , ha magával erőssen el-hiteti , hogy ez Ur Isten minket megsegíthet, meg-is akar segíteni minden igyeinkben. Hogy meg-segít- het az az Ö mindenhatóságából bizonyodik ; hogy pedig meg-akar segíteni, az o hűségéből, ígéretéből, és véghetetlen jóvoltából ismerszik, mellyekről mi nékünk szinte majd az egész Írások folyásába hiteles, és felséges ígéreteket tett de nevezetesen Isaiásnál (a* Z*Q. Részb.) IVlikor kell magát az embernek az Isteni birodalomban gyakorolni? Az Isteni bizodalomban akkor kell magát az embernek leg-inkább gyakorolni, mikor minden világi segedelemből ki-fogy, és ki-szorúl: de kiváltképpen naponként, mikor az Urunk Imádságát, és az Apostoli Crédót el-mondja eleven elmélkedéssel fontolván amaz igéket : A‘ mi mindennapi kenyerünket add-meg nékünk ma: és hiszek a’ mindenható Atya Istenben. Mert ha igy ünket, betsületünket, jószágunkat, szerentsénket egy tudós Prókátorra, életünket, egy tanúit orvosra bizhattyuk , nem volna okosság a’ mindent tudó , és segítségünkre figyel- mező Istennek gondviseléséhez kevesebb reménységgel lenni. Miképpen szoktak az Isten országát, és igazságát kereső embernek meg-adatni az ő testi szükségit néző segítségek? A’ képpen szoktak az Isten igazságát kereső embernek testi szükségét néző segítségek-is meg-adatni, miképpen meg adattak mind ezek ama' minden Királyi felségek között leg-bői3Q?
