Csajághy Sándor: Az' anyaszentegyház ellensége megczáfolva a' történetekből és legjelesebb protestansok nézeteikből (Pest, 1840) - 10.090
HARMADIK REGGEL
41 eitévedettnek útba igazítására, a’ gyötröttnek vigasztalasára. És a' mi igy egész élethosszat oily jótékonynak bizonyította magát, az a’ halál kapujánál tizszerezve mutatja üdverejét. A’ vonaglónak itt, hol eltűnik minden földi biztosíték, egy mennyei által, nyújtatik az örökké - valóságra egy boldog létnek kezessége. Érzi meggyőződése elhatározottságát, miképpen semmi ellenséges elem, semmi gonosz szándékú lélek nem gátolhatja ölet többé megdicsőűlt szeretetbe öltözködve az Istenséggel közvetlen viszonyokban, azon megmérhetlen boldogságban részesülni, melly belőle fakadozik. Végül', hogy az egész ember meg legyen szentelve, lábai is megkenettetnek és megáldatnak, hogy felgyógyulása esetére még ezek is akarat- lankodjanak ezen földi kemény ’s áthathatlan talajt (23oben) megérdelni, és egy csodálatos gyorsaságot kapjanak általa az eddig lenehezitő salakot magukról lerázándók — az utolsó kenet. — Es igy a’ bölcső és sir, bár mennyire legyenek is egymástól, egy szent cselekvényekhez illő fénykörben, össze van foglalva. De mind ezen szellemi csodák nem rendes földi termékek;—egy más tartományból kell azokat ide átkönyörögni. Itt ötlik élőnkbe a’ mi legmagasabb, midőn halljuk, hogy egy ember a’ másiknál inkább kegyeltethetik, megáldathatik, megszenteltethetik. Nehogy pedig ez természet adományának tessék , ezen nagy és terhes kötelességekkel járó kegyelem, csak fölhatalmazottol szálhat át másra, és a’ legnagyobb jótétemény, melly embernek juthat,— a’ nélkül még is hogy annak birását akár maga megérdemelhesse, akár elfoglalhassa, — lelki öröklés általtartatik főn, és örök- lik a’ földön. És igy a’pap, fölszenteltetése által — p api rend- fölszenlelt soreosi közepette — elődei ’s utódai sorába lépve - a1 legfőbb Aidának személyét viselve, annál dicsőbben lép fel, hogy nem ő az kit tisztelünk, hanem hivatala; nem az ő intése az, mellynek térdet hajtunk, hanem áldása, melly annál szentebben, közvetítlenebben látszik leszállani, hogy azt földi eszköze bűnös, sőt gonosz volta által sem gyengítheti, vagy erőt- lenítheti meg. — Mennyire van ezen valóságos szellemi Ösz- szefiiggés a’ protestanfismusban szétrugasztva, mellyben a’ mondott jelképek egy része apocryphusnak, ’s csak kevés
