Csajághy Sándor: Az' anyaszentegyház ellensége megczáfolva a' történetekből és legjelesebb protestansok nézeteikből (Pest, 1840) - 10.090

NEGYEDIK REGGEL

42

tartatik canonicusnak, és hogyan fog valaki bennünket az egyikek iránti egyelmiiség által, a’ másikak iránti tiszteletre elkészíteni ?“ *)

Mellyik catholicus szállhatott volna jobban a’ hét szentségekről, mint ezen minden időkre nagy és magasan állott protestáns szállott?— De ha egyszer a’ szívnek üressége mellett még a’ fej is megkábult, o ! akkor nehéz megkülöm- böztetni, ha lelki hályogban , sárgaságban szenved - e’ az ember ; ’s az első esetben semmit sem láthat - e már, vagy a’ másikban betegsége vet-e mindenre álszint ? Azért bezárjuk ezen reggeli elmélkedésünket, minthogy mindent olly tisztán látó Helfer ich úr jelenti (1. 123) hogy az Anyaszentegyháznak igazi rothadt foltjait most egész pongyolátlanságukban ki fogja állítani, mire nézve előbb magokat a’ foltokat veendjük szemre, hogy belőlük kivehessük, minő lelki vakság’ nemében szenved Helferich úr.

YECíYEDIEi REGCiEfi.

Valamint minden közönséges átszökevény azon résznek , mellytől büntetést szaglalva elillant, állását, állapotját, ,’s viszonyait legcsúfosahb ’s léghazugabb színekkel festeni, és az által nemcsak lépését igazolni, delitkon főzött bosszúját is tölteni törekszik; úgy áll előttünk Helferich ur is , midőn negyedik esti mulatságában a’eath. Anyaszentegyháznak igazi rothadt foltjait feltakarni, és minden embernek megmutogatni iparkodik.

Minthogy e’ tárgynak egész előadása, nem egyébb egy hazugság elcsúfítás, és elcsavarások zavart ’s nyomorult szövedékénél, melly egyszersmind a’ legnagyobb merénylettel, makacssággal , ’s legdölyfösebb ellenmondással bélyegzi magát;

*) J. VV. v. Goethe. Síu5 meinem Seien. Sfeeit II. ©. 179.