Csajághy Sándor: Az' anyaszentegyház ellensége megczáfolva a' történetekből és legjelesebb protestansok nézeteikből (Pest, 1840) - 10.090
TOLDALÉK
197 életét megkeserítette , K e r n J) ki önzésében magát német- ország pápájának nevezte. Kern ö) és religiói - revolutionäres életében épen úgy viselte magát, mint napjainkban politicai revolutionarius életükben, Marat, Danton, Robespierre 1) Kern. Melanchtont igen szívhatólag festi több bizodalmas leveleiben zsarnoka alatt élt nyomorúlt napjait. Én, úgymond Camerariushoz olly szolgaságban élek, mint ha Cyclopsok barlangjában laknék , és sokszor gondoltam már elszökni. Ugyan így ir Theodorhoz, és megjegyzi hogy pofoncsapi Luther, (adeo , nt ab ipso colaphos acceperim) 2) Kern, im Jahre 1535. midőn Pomeranus által magát a’pápai követnek bemntattatta *) Minden embert legélethiíbben festik önvallomásai; halljuk tehát mit vall Luther magáról: „Én viselem az egész világnak , a’ király , pápa, ’s minden hozzijok tartozandók eilen való gyiilölségét. Mit tegyek? — mivel egyszer már belejöttem, csak néznem kell, ’s rá mondanom jól van. Azért az ördög sokszor kérdőié vesz; és pedig ezen argumentummal: te nem vagy hivat- tatva! sokszor majd megöl.“ (Nach!. aus Dr. M. Luthers Schriften Mainz 1827. S. 9-) „É n nem hihetem el a’ mit tanítok: de mások azt vélik, tökéletesen meg vagyok győződve róla. Ha ifjabb volnék, épen nem prédikálnék, és valami mással foglalatoskodnám. Ha előre láthatom vala, hogy vállalatim illy messzire menend nek, bi- zonnyára megfogtam volna nyelvemet. Hány embert (így sóhajtok magamban) csábítottál el tanitmányoddal! — Mind ezen nyugtalanságoknak te vagy oka! azon gondolattol, hogy bár ne avatkoztam volna e* dologba, épen nem tudok megszabadulni. Ezen szorongat- tatásomban sokszor szinte a’ pokolba lesüllyedtem. De minekutána a’ bajt megkezdetten: , már most kér.ytelenítetem azt mint igazságosat védelmezni.‘‘ (S. alte Ábendmahllehre Zweibrücken 1827. S. 304.)i Az, ördöggel való tusakodásait legtöbbet emlegeti asztali beszédi- beo. Lássunk egy pár példái. „Ha az ördög megkísért, így kell ötét meg szállítanunk: Szent ördög! könyörögj érettünk; hiszem nem vétkeztünk ellened. T e k i n t e t e s ördög U r ! fogd inkább szaráu- dokbotodat, cs menj Koalába szolgádhoz, kinek bálványistene vagy. (Tischreden Franki. 1593. S. 225.) „Az ördög engem éjjelenként argumentumaival tiizbe hoz, ő nekem ollyan argumenlomokat hozott , hogy nem tudtam van-e Isten? — (h c. S. 168.)