Csajághy Sándor: Az' anyaszentegyház ellensége megczáfolva a' történetekből és legjelesebb protestansok nézeteikből (Pest, 1840) - 10.090
TOLDALÉK
198 A’ miről a' legtanűltabb protestánsok vállat vonítva hallgatnak, azt csakugyan tanácsosabb lett volna annyira tudatlan Helferich urnák szóba nem hozni • bátor a’ mi e m 1 é k emelő bolond korszakunkban, egy város ismét emlékszobrot készül Luthernekemelni, miben azonban inkább a’vállalkozók’ erszényének megtöltése, mint a’megtisztelendő eránti tisztelet, a’ rugó. Valamint egyébbiránt minden protestánsok rósz próféták, úgy az vala Luther is, és midőn a’ 16. században a’ pápaságnak megbukását, és a’ Zwinglianismuson diadalmat Ígért magának; a’ mostani világ előtt igen nevetségessé tette magát, holott Zwingli tanitmánya az övét elnyelte, és a’ Pápa még mindig feje volt ’s marad az Anyaszentegyháznak. — Nem volt ő tehát egyébb mint az egyházi revolutionai iusoknak gonosz eszköze, azon herczegeknek és királyi városoknak, mellyek őtet csak arra használták, hogy a’ papi hatalmat világi hatalmokkal összekapcsoljak, a’ császári főhatalom alól kibújjanak, a’ templomok es kolostorok javait felfalják, és közbe közbe, — mint fíassiai Fülöp .— két feleséget vehessenek. Azért is semmivel sem állhatunk elő azok ellen, kik Luthert a’ fölvilágosit ás, az az: nyilvánlagos antichristianismus előkövet jenek Asztali beszédeiben ezen kérdés is előfordul: szabad-e megölni olly zsarnokot, ki jog és törvény nélkül önkén}re szerint cselekszik?“ — Felelet: ,,Magányos, és közembernek, ki nyilványos hivatalt nem visel, nem szabad, ha mingy árt meg ölné is. Mert az Isten ötödik parancsolatja azt mondja: ne ölj.'—De ha valakit, ki egyszersmind zsarnok volna, feleségem vagy leányommal találnék , csakugyan megölném. — Item: ha ó ennek feleségét, annak leánját, amannak telkeit és jószágát erővel elveszi, és a’ polgárok ’s alattvalók összeállanak és erőszakosságát tovább nem tűrhetik: verjék agyon mint akár ki más gyilkost vagy titonállol“ (Luther Tischreden Jena 1003. föl. 482.) a’ F. Experientia testatum facit bonis ecclesiasticis potitos denique ad mendicitatem redigi. Burchai do ITundio , Joannis Electoris Sax. Consiliario , familiare fuit hoc testimonium: Nos nobiles bona monasteriorum equestribus nostris bonis adjunximus: jam vero monasteriorum bona devorarunt nostra equestria , et ita consumpserunt , ut nec ilia, nec haec a m p I i u s habeamus, — Lntlicrns in Syropos. p. 193.
