Csajághy Sándor: Az' anyaszentegyház ellensége megczáfolva a' történetekből és legjelesebb protestansok nézeteikből (Pest, 1840) - 10.090
TOLDALÉK
196 volt, a’legtudósabb protestánsoknak munkáikból, elegendőieg megczáfolttaknak hisszük ; még azon gonoszabb állítmányának visszatolása van hátra, melly szerint ő, mint protestáns statusnak polgára az abban lakó catholicusoknak Luther elleni rág galmazásaikat szemökre lobbantja, (1. 292.) és egyszersmind azon ügyekszik, hogy Luthert valami szent gyanánt állítsa elönkbe, és ekép protestantismusát megkoronázza. (294.) Bármilly keveset érdekel is bennünket catholicusokat Luthernek jelleme, (character) ki mint eretnek, 's az Anyaszent- egyházból kitiltott további figyelmünket nem érdemli: mindazonáltal Helferich uratfölvilágositandók, fölsoroljuk, miket gondoltak , mondottak és hagytak hátra irományaikban az utókornak, Luther’ korszakosi és baráti. — Zwingli igy ir: Luther keveset törődik azon, ha önmaga vagy az isten igéje ellen állít valamit; ő meg érdemli hogy Marcionnál gonoszabb csábitónak mondassák — Szinte igy Calvin: Luther álhatatlan és könnyelmű ember volt, ki saját indulatit és rósz hajiamit szerfölött követte. — Kern ') A5 minőnek mutatja őtet arczképe (portrait) úgy korszakosi és baráti is, magafejü, hiü, hirtelen , durva , miveletlen , trágár beszedd embernek festik , ki az asszonyokat, bort, és eimbeki sert szenvedélyé sen kedvelte, ki magát Melauchtont is fölpofozta, és 1) Prof. Kern orthosophisches Denkmales 1825. S. 33. Note. Más századokban trónokon ülőket láttunk oltárokat királyikig ékesíteni , hogy annál inkább tiszteltessenek: a’ Religio, a’ hitnek eme jámbor napjaiban, földi fenj el körii] volt véve: ezen idők messze hátunk megött vannak! — Mainap a’ mennyei istenszülölt, csak önszépségében ragyog. A’ földi hatalomviselők már csak a’ bibor palástot hagyták meg neki, melly egykor Megváltónknak vérző vállait fedezte. Feje ékéül még csak a’ töviskorona hagyatott meg, korniánypálczaúl csak egy n á d s z á 1: és még ezen olly szerény ékességek daczára is ollj szép, olly királyi- Jag méltóságos, hogy az emberek hozzá jönnek imádják ’g felkiáltoznak: — „Vigasztalj be n 11 ü nk et!“ —« Vicomte Walsch; franczia Román irc. í.. Hist, polit. Blätter 1839. Vili. Heit. S. 510. a’ F.
