Csajághy Sándor: Az' anyaszentegyház ellensége megczáfolva a' történetekből és legjelesebb protestansok nézeteikből (Pest, 1840) - 10.090

TOLDALÉK

Í64

kormányrendszert alkotni, melíy maradandó ’s boldogító is legyen egyszersmind . ha a’ catholica líeligióra nem alapittatik : minden egyébbek csalékonyok. Fitz-Wil 1 i a m >) Így megismerte már a’ nagy Báthory István is a’ refor- matiónak political eredményeit, mert azt hitte, hogy azon embereknek , kik minden egyházi tekintetet lerontanak, még csak egy lépésök van hátra, hogy a’fejedelmek tekintetének 's hatalmának is ellene szegiilejnek. Feszi er2) Á’ mi protestantis- musunk tehát hajlandókká tesz bennünket a’ fejedelmeknek kormányelveit azon critica alá vetni, melly alá a’ religiónak tiszteletreméltó okleveleit is vetjük. Manch-Hermion 3) azért is a’catholicus nyugodtabb, a’ világtól elvonúltabb, magával megelégedettebb, és sorsával kibékiiltebb , mint a’ protestáns. Kern 4)

Azért is mondja a’ megtisztult Catholicismus, hogy nincs semmi a’ világon , mi nem volna visszaéléseknek alá vetve. Niemeyer5) mire nézve nem is tagadhatni, hogy a’ catholicn- sok azon egykor olly buzgón óhajtott reforinatiót a’fő és tagokban, számukra nagyobb részt végbevitték. Gagern °) és azért az illyen Catholicismus a’ nép’ lélek ’s szívbeli ínségeinek (Scbűrfrnffe) sokkal inkább megfelel, mint a’ protestanticus elvonások. J e n i se h *)

Mennyire kell tehát sajnálnunk, hogy egy Luthernek sikerült , a’ keresztényt önmaga ellen a’ leg boldogtalanabb tévedések által meghasonlitani. Kirchhof 8)

Én tehát azt tartom, azon gothicus épületet, mellyet soha nem valék felgyújtandó , csak ragad mányieső gyújtogatok égették fel, — A’ nagy négyszeg köveket, mellyeket olly

1) Fitz-William 1. c. Éljen tehát Austria! az ő A. F. I. O. U. — ja mindig helyt fog állani.

2) Fessler Geschichte v. Ung. Theil 7. 8. 522—531

3) Manch-IIermäon über Ungarn. S. 134.

4) Kern I. c. S. 350. Nota.

5) Niemeyer I. c. B. 1. S. 311. \

6) v, Gagern Rede in derDarmst. Kammer. S- AHg. Zeit, v, 21. Oet 1830.

7) Jenisch über kirchl. Reform

8) Kirchhof Th 17- S. 173-