Parizek, Elek: Vasárnapi és ünnepi evangeliomoknak értelmezése ifjuság számára : Gyakorlati segédkönyvül hitoktatók, s hitszónokok használatára. 2. kötet (Pest, 1846) - 10.060b
391 megnyerendnek tőle, melly az erény s tudományokban teendő előmenetelre szükséges. e) A jámbor ember minden dicséretet alázattal és szerénységgel szokott fogadni, s jó tulajdonait és érdemeit nem ön magának, hanem Istennek, mint mindenek létesítő okának tulajdonítja. Hasonló alázattal és szerénységgel távoztatá el Maria is magától Erzsébet nagy- nénjének dicsérő szavait, mondván: Magasztalja az én lelkem az Urat. Mi által mondani akará: Mivel érdemetlennek találom magamat ama kegyekre és jótéteményekre , mellyekkel az Isten tetéz; dicséri és magasztalja öt érette lelkem; és örvendezett az én lelkem az én Üdvözítő Istenemben, az az, csak az Istenben örvend az én lelkem, ki engem illy meg nem érdemlett szerencsére méltatott. Minélfogva legnagyobb dicsőségem és gyönyöröm is legyen mindenha Üdvözítő Istenemnek tetszeni. Fontos tanulság számunkra, hogy mi se engedjük magunkat mások dicsérete és tisztelete által kevélységre tánlorítatni, hanem szerények és alázatosak maradjunk, érdemeinket és tökélyeinket csak Istennek, kitől minden jó adomány származik, tulajdonítván, s dicsőségünket és legnagyobb örömünket csak az ö tetszésében keresvén. » S. Rovat. I. T ar tálo m. nieglátogatá agg nagynénjét Erzsébetet, ki iránt tiszStelettel és szolgálati készséggel viseltetett, Maria \Erzsébettöl minden nők közt legboldogabbnak mondatott, /eltávolitá magától alázattal Erzsébetnek megtisztelő s dicsérő szavait, és az Istenre ruházá. II. Erkölcstanitmány Az aggkoruak iránt mindig tisztelettel és szolgálati készséggel viseltessünk. Átmenet az erkölcstanítmányra. Miért látogatá meg Maria aggkorú nagy nénjét Erzsébetet? Nemde, hogy ez által iránta viseltetett tiszte
