Parizek, Elek: Vasárnapi és ünnepi evangeliomoknak értelmezése ifjuság számára : Gyakorlati segédkönyvül hitoktatók, s hitszónokok használatára. 2. kötet (Pest, 1846) - 10.060b
392 letét megmutassa, és hogy neki nehézkessége alatt szolgálatot tegyen? — Tisztelte-e tehát ez által Maria Erzsébetben az aggkort? — Ne kövessük-e e szép példát? Ne viseltessünk-e mi is mint ö az aggkoruak iránt tisztelettel és szolgálati készséggel? Az erkölcstanítmánynak bővítése. 1) Hasonlat. Megtagadná-e a jó gyermek segítségét a gyengétől, ki öt tulajdon erejének hiányában kérné , miként szíveskednék neki valamelly nehéz járatú úton kezét nyújtani? Nem tenné-e meg emberségből és könyőrületből e szükséges szívességet? Az elaggottak valóban ama gyengék, kik minden perczben hallgatva esdenek szolgálatunkért. Ezek annál inkább megérdemlik tiszteletünket, mivel korban és tapasztalásban sokkal fölülmúlnak bennünket. De ezek közönségesen rokkant és elgyengült testi erőik miatt legkevésbé segíthetnek magokon, minélfogva idegen szolgálatra szorulnak. Már legyünk-e valaha olly érzéketlenek, hogy megtagadjuk tölök segítségünket, avagy tiszteletlenség vagy erőszakoskodás által megszomorítsuk őket? Ne tartsuk-e inkább édes kötelességünknek nekik mindent megtenni, mi szükségeik enyhitésére szolgálhat? 2) Méltányosság. Maga az Isten kívánja tisz- teltetni az aggkort, ki az idősb embereket az ifjabbak— nak atyáiúl s tanitóiúl rendelte, s gyakran hathatósan megbüntette azokat, kik irántok tiszteletlenek voltak. Bizonyságul szolgálnak erre a betheli pajkos gyermekek, kik az öreg Elizeust kicsúfolták. Kir. 4. k. 2, 23. De miként tisztelheti tetlegesebben az aggkort a gyermek, mint ha nemcsak szavaiban tiszteletet tanúsít iránta, hanem, valahányszor lehet, tettel is gyakorolja a szükséges szolgálatot? Illy ifjú valóban azt cselekszi, mit tőle az emberiség követel, és mire a tiszteletes őszkor leg igazságosabb igényt tart.
