Parizek, Elek: Vasárnapi és ünnepi evangeliomoknak értelmezése ifjuság számára : Gyakorlati segédkönyvül hitoktatók, s hitszónokok használatára. 2. kötet (Pest, 1846) - 10.060b
385 Átmenet az erkölcstanítmányra. Mit használna az igaz hit üdvösségünkre, ha azt nyilván vallani nem akarnók? Mert váljon sztikéges-e hittanitmány szerint annak nyilvános vallása az üdvösségre? De kellőleg vallanók-e a hitet, ha az emberek előtt szégyenlenők, vagy ha ott, hol szükséges, vonakodnánk megvallani, hogy valóban az a mi hitünk? Szégye- neljük-e tehát megvallani, ha szükséges, ezen igaz hitet mindenki előtt? Az erkölcstanítmánynak bővítése. 1) Hasonlat. Szégyenli-e a jó gyermek atyját, vagy a hü szolga urát? Nem tartja-e gyönyörűségének minden igazlelkü polgár hazáját, mellyben neveltetett, és tápláltatok-, s minden serény és jó katona ezredét, mellyhez tartozik, védelmezni ? Nem viselik-e gyakran örömmel ezen emberek hazájoknak és szolgálatuknak némelly jeleit mellökön ? Szégyeneljük-e tehát valaha, mint Istenünknek igaz szolgái és gyermekei, hitünket, mellyel Istenünket mint legjobb atyánkat és urunkat tiszteljük, az emberek előtt nyilván vallani? Váljon nem válik-e becsületünkre, hogy az igaz hiten vagyunk? S nem-e kiváló szerencse reánk nézve, hogy más ezerek fölött, kik a hitben tévelyegnek, mi az igaz hit által eszközt bírunk örökké üdvözölhetni. 2) Kár. A ki engemet szégyen], és az én beszédimet az emberek előtt, mond Jézus, azt az ember fia is szégyenleni fogja, mikor eljö az ő fölségében,és az atyáéban, és a szent an gy alókéban. Luk. 9,26. Milly szörnyű fenyegetés ez ama keresztényekre nézve, kik, ha szükséges hitöket nyilván vallani, ezt megtenni elmulasztják! Miként remélhetnénk tehát illy fontos kötelességnek elhanyagold Kötet. 25
