Parizek, Elek: Vasárnapi és ünnepi evangeliomoknak értelmezése ifjuság számára : Gyakorlati segédkönyvül hitoktatók, s hitszónokok használatára. 2. kötet (Pest, 1846) - 10.060b
384 t. i. a melly az anyaszentegyházhoz töredelmesen visz- szaforduló és javulásában állhatatos bűnösnek vétkeit megbocsátod, és a kit a hívők közönségébe visszahely- hezésre, s egyszersmind az örök üdvösségére is érdemesnek tartasz; meg lészen oldozva mennyekben is, t. i. annak Isten is megbocsátja bűneit; az e földön Istentől is úgy tekintetik, mint az igaz egyháznak gyermeke, halála után pedig a.mennyei örömekbe fölvétetik. Erkölcsi emlékeztetés. Illy nagy jutalmat nyert Péter az Istenembertől igaz hilébeni hűségéért és annak megvallásáért! Szembeszökő tanúság ez arra, hogy Isten ama hűséget se fogja jutalmatlanul hagyni, mellyel hitünket a gonosz emberek és hitgunyolók közt is állhatatosan valljuk. I. Rovat. I.Ta rtalom/kérdezé tanitványit, kinek tartanák öt az emberek? Í feleletül vévé tanitványitól, hogy a népnek különféle hamis fogalma van felöle, Pétertől az Isten élő fiának ismertetik, boldognak nevezi Pétert hite végett, és öt egyházának fejévé teszi. II. Hittan itmány. Az igaz hitnek nyilvános vallása szükséges az üdvösségre. III. Erkölcstanítmány. Soha se szégyeneljük hitünket, ha szükséges, mindenki előtt vallani. Átmenet a hittanitmányra. Miért mondá Jézus Pétert boldognak? Nemde hite végett? De váljon boldognak nevezte volna-e őt, ha benne mint az Istennek élő fiában helyhezett hitét nem vallotta volna? Mert megérdemlették-e azok is, hogy boldogoknak neveztessenek, kik nem tartották és vallották öt annak, a mi valóban volt? Nem szükséges-e tehát az igaz hitnek nyilvános vallása az üdvösségre?
