Parizek, Elek: Vasárnapi és ünnepi evangeliomoknak értelmezése ifjuság számára : Gyakorlati segédkönyvül hitoktatók, s hitszónokok használatára. 2. kötet (Pest, 1846) - 10.060b
247 vagy belső óvást a rósz ellen: úgy kell ezt tekintenetek, mint Istenieknek szavát, mi által benneteket a jóra vezetni , a vétkes ténytől pedig hasznotokra vissza kiván tartóztatni. De szabad-e megvetni valaha az Isten szavát, minthogy ennek megvetését soha büntetlenül nem hagyja? Azonban nem velitek-e meg azt valóban, ha illy belső üdvös sngarlatlal szándékosan ellenkeztek? — Ellenszegüljetek-e tehát valaha szándékosan a belső isteni sugarlatnak? Az erkölcstanitmánynak bővítése. 1) Hasonlat Milly vakmerőség volna, valamelly földi parancsnoknak rendelményél, vagy tilalmát megvetni? Váljon tetszenék-e neki szavának csekélybe vétele? S nem vonnók-e ez által magunkra kegyeinek vesztését? Sokkal vakmerőbben cselekszenek azok, kik lstenök belső szózatát, mellyel őket jó cselekedetre serkenti, vagy rósz cselekedettől óvja, szándékosan megvetik. Ezek ellenszegülve Isten akaratjának, vétkeznek, mi isteni kegy vesztést, s jótéteményeinek megtagadását vonhatja maga után. 2) Haszon. Van-e kegyes Istenünk belső sugarasainak más czélja, mint hogy erény és jámborságra buzdítván bennünket saját, s minden emberek szemeiben kedvesebbeké tegyen ? Nem számolhatunk-e biztosan mind ezen szerencsés következményekre, ha jó szán- dokú vezérletének engedünk? Nem fog-e belső sugallatainak teljesítése bennünk hajlamot a jóra, s irtózatot a rósz iránt teremteni? Nem leszünk-e ez állal hajlandóbbak hivatásunk kötelességeinek teljesítésére, jó és Istennek tetsző művek gyakorlatára alkalmasbak, hivebbek Isten és emberek iránt, idegenebbek a kicsapongásoktól , s igy valóban szerencsésbek ? — Errre a jó Isten bizonnyal nyújtandja segélyét, csak szivünk keménysége és szántszándékos engedetlenség által méltatlanokká ne tegyük magunkat kegyeire.
