Parizek, Elek: Vasárnapi és ünnepi evangeliomoknak értelmezése ifjuság számára : Gyakorlati segédkönyvül hitoktatók, s hitszónokok használatára. 2. kötet (Pest, 1846) - 10.060b
248 3) K á r. De ha a jóra késztö belső isteni intést szándékosan megvetjük, s kegyes vezérletének, mellyel boldogságunkat akarja, nem engedelmeskedünk, úgy annak foganatját se fogjuk érezni, lassanként lelkűnknek minden jó ösztöneit elfojtjuk, vétkek, s áthágásokra nyerünk hajlamot, s folyvást minden lelki nyughatatlanság nélkül több vétkekre fogunk vetemedni, mellyek kár és szerencsétlenségbe döntendnek; valamint a vigyáztalan ember, ki nem fogadván vezetőjének szavát eszméletlenül valamelly mélységnek szélére lép, lezuhanási veszélynek teszi ki magát. Az Isten is, ha vele igy folyton ellenkeznénk, megvonná tőlünk kegyelmét, s azon iszonyú szókat teljesítné rajtunk, mellyekkel az ó frigyben a megátalkodott bűnösöket fenyegető: Hitt a lak, és nem akartatok,- megutáltátok minden t a - n ácsom at,-én is nevetek a ti veszedelmeteken. Példb. 1, 24. 25. 26. 4) Szentirati szöveg. Méltán int tehát bennünket Dávid: Ma, ha az ő szavát halljátok, meg ne keményítsétek s z i v e i t e k e t. 94. Zs. 8. v. És sz. Pál: Meg ne csalatkozzatok, az Isten meg nem csúfol tátik. — Azért a míg időnk van, mi n d e n ek k el j ó t c sei e k e d j ün k. Gál. 6, 7. 10. 5) Példa. Milly veszélyes legyen az Isten hívásának belső lélekörömmel nem engedelmeskedni, s igy egyszersmind tréfál űzni az Istenből, tanítja Jónásnak példája. 0 is ellenszegült az isteni parancsnak; azonban tulajdon kárára. Mert szélvész érte őt a tengeren, bele- vettelett, és egy ragadozó hallói elnyeletelt, mellynek gyomrában elkerülhetlenül el kelle vesznie, ha hibáját meg nem bánván, engedelmességet nem Ígért volna Istennek. Jón. 1. 2. 3. r. 6) Emlékmondatok. Az Isten, és lelkiismeretünk szavát megvetni annyit tesz, mint magát az Istent megvetni. — Isten is megveti azt, ki másokat lenéz. 7) Fohász az Istenhez. Milly kegyes voltál
