Parizek, Elek: Vasárnapi és ünnepi evangeliomoknak értelmezése ifjuság számára : Gyakorlati segédkönyvül hitoktatók, s hitszónokok használatára. 2. kötet (Pest, 1846) - 10.060b

209

boldogságnak minél előbbi bírását megnyerjük számukra kérésünk által Istentől? Nem kellemes-e Isten előtt az illy kegyes cselekedet, s nem érdemesít-e bennünket áldására? S továbbá nem lenne-e reánk nézve igen hasznos , ha valamelly foglyot mi szabaditnánk ki kérésünk által a börtönből, s ez azután fejedelme kegyeit megnyerné? Nem követne-e illyenkor e megmentett mindent el, hogy irántunk háláját tanúsítsa? Nem válnék-e a fejedelemnél első s leghatalmasb szószólónkká ? — Illy viszonyban állunk ama megholtak leikeivel is, kiket buzgó imádságunk által a mennyei örömök korábbi birtokába juttatunk. Ok is megszabadulván a fájdalmak honából könyörögnek kegyes teremtönknél érettünk. Ok is tanúsítják hálájokat irántunk az által, hogy tőle különféle kegyeket nyernek számunkra, s e szerint jótékony közbenjárásuk által viszonozzák ama fáradalmunkat, mely- lyet javokra fordítottunk.

4) Szetirati szöveg. Szent és üdvös sé- ges gondolat, mond a szentirás, a halottakért imádkozni, hogy a bűnökből megoldoztassanak. Makab. 2. k. 12, 46. És sz. Jakab apostol, midőn a híveket közös imádságra illy szókkal inti: Imádkozzatok egymásért, hogy üdvözüljetek. Jak. 5,16., bizonnyal ki nem zárja a holtakat, minthogy nem szűnnek meg haláluk után is rokonink s hittársaink lenni.

5) Emlék monda tok. A holtakról se kell megfeledkeznünk. — Barátink és jóltevöink síron túl is megérdemlik szeretetünket.

Pünkösd után tizenhatodik Vasárnapon.

Evangeliom sz. Lukács 14, 1—11.

Az időben midőn bemene Jézus egy fárizeusok fejdelme házába szombaton kenyeret enni, és ők reá vigyáznak vala. És ime egy viz- kórságos ember vala előtte a). És felelvén Jézus mondá a törvénytuII. Kötet. 14