Parizek, Elek: Vasárnapi és ünnepi evangeliomoknak értelmezése ifjuság számára : Gyakorlati segédkönyvül hitoktatók, s hitszónokok használatára. 2. kötet (Pest, 1846) - 10.060b
208 ha holtuk után megfeledkeznénk azokról, kik felőlünk éltökben soha meg nem feledkeztek? Nem kellene-e ön magunknak hálátlanságunk miatt szemrehányásokat tennünk, ha vonakodnánk lelkileg segíteni azokat, kik rajtunk olly sok testi, s lelki szükségeinkben segítettek, s kik iránt ennélfogva mint jóltevöink iránt köteles hálával tartozunk. 2) Méltányosság. Kivívott hitigazság az, hogy a tisztitó tűzben találkozó holtaknak leikeik, nemcsak segélyt nyerhetnek Istentől az élők imádsága, és jó cselekedetei által, hanem hogy ezeknek egész részvétüket is megérdemlik azért, mert e helyen büntetést kell szenvedniük a még meg nem bánt bűnökért. Már ha kötelessége a jámbor kereszténynek hittársa szenvedéseiben részt venni; és minden emberen, a mennyire tehetségében áll , segíteni: méltányos valóbae könyörületre méltó lelkekröl is szeretettel aggódni, s érettök az Istent kérni, hogy kínaikat enyhíteni, s őket a mennyei örömökben annál előbb részesíteni méltóztassék, minél inkább vágynak azoknak birtoka után. Ki nem tartandná lisztjének valamelly bűnös részére kegyelmet, s büntetése enyhítését kérni urától, ha azt sok fáradság nélkül meg- tehené? De ha méltányos minden megholt keresztényeknek leikein kíilönség nélkül közbenjárásunk állal segíteni Istennél: mennyivel inkább megtegyük azt szüléinkért, barátink s jótevőinkért, kik viszonszeretetünk és segélyünkre sokkal alaposabb igényt tartanak egyéb hívőknél? 3) Haszon. Használ-e a jótétemény az azt gyakorlónak? — Kétségkül, minthogy az isteni akaratnak, és felebaráti szeretet parancsának teljesitése; következőleg az Istentől ehhez függesztett jutalmat is megérdemli. — De nem-e igazi jótétemény, ha a megholtak üdvéért imádkozunk? Nem gyakorlunk-e az által, mint egy sz. atya megjegyzi, valódi irgalmasságot irántuk, ha bünbocsánatot, büntetéseiktől menekülést, s az örök
