Parizek, Elek: Vasárnapi és ünnepi evangeliomoknak értelmezése ifjuság számára : Gyakorlati segédkönyvül hitoktatók, s hitszónokok használatára. 2. kötet (Pest, 1846) - 10.060b

204

bői ismérjük meg. Hála azért az Istennek, ki olly kegyes volt, s azt küldé el nekünk, kinek látogatásából csak üdvöt, és áldást remélhetünk.

Erkölcsi jegyzet.Nem jól cselekedett-e a nép, okot vonván Üdvözítőnknek csodateljes irgalommüvéböi az Istennek dicséretére? — Milly gyakran részesít bennünket is, vagy embertársainkat az Isten különféle váratlan s kegyteljes jótéteményekben? Milly gyakran nyújtja bajainkban csodálatos módon segélyét? — Ne buzdítson-e ez bennünket, hogy érette Istenünknek mindenkor köszönetét mondjunk? Ne dicsöitsük-e öt minden alkalommal, valahányszor mi, vagy embertársunk tőle különös kegyelmet veszünk?

I. Rovat.

I. Tartalom./Naim városa'nak kapujában, egy holt ifjúnak gyászliszVtelöivel találkozott,

Jézus \a holt ifjúnak szomorú anyját kegyes szókkal vigasztalá, /föltámasztá a holt ifjút csodálatosan halottaiból,

\e miatt dicsőítetett a néptől mint nagy próféta.

II. Er kői est anítmány. Iparkodjunk embertársainkat szomorúságukban tanácscsal s tettel lehetőleg vigasztalni.

Átmenet az erkölcstanitmányra.

Vigasztalallanulhagyá-e kegyes Üdvözítőnk a megholt ifjúnak siránkozó anyját? Nem vigasztalta-e inkább öt legkegyesebb szókkal? S nem segített e kegyesen rajta szükségében? — Nem cselekvé-e tehát azt, mit igaz emberbaráttól várni lehet? — Ne kövessük-e tehát Üdvözítőnket főleg emberszeretetében, és szivének jóságában? — Ha tehát valakit embertársaink közöl szenvedni látunk , ha öt szomorú viszonyok közt találjuk, s észreveszszük, hogy tanácscsal, avagy tettel segítségére lehetünk, ne cselekedjük-e meg ezt vele mindenkor tehetségünk szerint?