Parizek, Elek: Vasárnapi és ünnepi evangeliomoknak értelmezése ifjuság számára : Gyakorlati segédkönyvül hitoktatók, s hitszónokok használatára. 2. kötet (Pest, 1846) - 10.060b
205 Az erkölcstanítmánynak bővítése. 1) Hasonlat. Nen volna-e reánk nézve igen kellemes, haki bennünket valamelly nyomasztó tehertől megszabaditna, vagy azt legalább megkönnyebbitné ?— Illy teher minden búgond és szomorúság a szenvedőnek szivén. Milly kedvesen eshetik tehát neki, ha öt e tehertől vigaszteljes biztatásunk által vagy egészen megszabadítjuk, vagy azt legalább tehetségünk szerint elviselhetőbbé tenni törekszünk? Nem varázsoljuk-e ez által szivébe vissza a nyugalmat s megelégedést? Nem ta- núsítunk-e iránta legnagyobb jótéteményt, ha az éltét keserítő búsongást tőle elhárítjuk ? 2) Haszon. Milly boldogító gyönyört ébreszthet bennünk azon örvendetes emlékezet, hogy a szegénynek vigaszt nyújtottunk, s könnyeit letörlöltük! Milly örömöt érezhet az, ki szorongatott embertársát valamelly szerencsétlen helyzetből kiragadja? Nem jutalmaztatik-e meg kétszeresen ezen irgalmi mü, az illy nemes ténynek boldogító öntudata által? S nem ajánlja-e magát az illy jó ember nemcsak annál, kit vigasztal, hanem azoknál is, kik kegyes cselekedetének tanúi, jó és ember- szerető szive által? Nem remélheti-e tulajdon szükségében azoknak szeretetét és segélyét? — Nem tarthat-e végre legbiztosabb igényt Istenének kegyelmére, minthogy felebarátján az annyira ajánlott szeretetet tetleg gyakorolja? Nem bízhalik ahhoz, hogy egykor bajaiban öt is megfogja vigasztalni az Isten, mivel ö is vigaszt nyújtott a megszomorodottaknak ? Ezt ö annál inkább remélheti, minthogy a szomorúak vigasztalása irgalmassági mü, mellyet a jó Isten soha sem hagy jutalmatlanul. Boldogok az irgalmasok, mond ö maga, mert irgalmasságot nyernek. Máté 5, 7. És ismét: Boldog, aki eszesen gondolkozik a szüköl- ködöröl,és szegényről, a gonosz napon megszabadítja ötét az Ur. 40. Zs. 1. v.
