Parizek, Elek: Vasárnapi és ünnepi evangeliomoknak értelmezése ifjuság számára : Gyakorlati segédkönyvül hitoktatók, s hitszónokok használatára. 2. kötet (Pest, 1846) - 10.060b

139

Az erkölcstanitmánynak bővítése.

Lásd Husvét után első vasárnapon a második ro vatban.

Pünkösd után kilenczedik Vasárnapon.

Evangeliom sz. Lukács 19, 41 — 47.

Az időben : mikor Jézus Jerusalemhez közelgetett volna, látván a várost, síra azon mondván: Mert ha megismerted volna te is, és föképen ezen a te napodon, mellyek a te békességedre vannak, most pedig el vannak rejtve a te szemeidtől a). Mert reád jönek a napok és környülvesznek téged a te ellenségid árokkal, és környülfognak téged, és megszorongatnak téged minden felül b), és földig lerontnak téged, és a fiaidat, kik benned vannak, és nem hagynak te benned követ a kövön , azért hogy meg nem ismerted a te látogatásod idejét c). És be- rnenvén a templomba, ki kezdé hányni azokat, kik abban árulnak és vesznek vala d), mondván nekik : Írva vagyon: hogy az én házam imádságnak háza , ti pedig azt latroknak barlangjává tettétek é). És tanít vala mindennap a templomban f).

Az evangeliomnak értelmezése.

a) Jó jel szokott-e az lenni, ha a szülék gyermekeik fölött sírnak? — Nem kell-e abból következtetnünk, hogy e gyermekek igen gonoszak? hogy szüleiket rósz cselekedetek állal szomorilják? hogy jó intéseikre nem javulnak? s hogy a szülék alaposan félhetnek ezeknek jövendő szerencsétlenségétől, romlásától? — Ugyanezt el lehet mondani Jerusalem lakosiról, kik fölött Jézus az ö szereteldús atyjok a mai evangeliomnak elbeszélése szerint sírt. Mert nem-e jól és atyailag gondoskodott felölök; eléjök adván üdvös lanitmányait? Nem kivánta-e ez által igaz boldogságukat eszközleni, s nem adta-e gyakran meggyőző bizonyságát annak, hogy Üdvözitöjök ö, s rég ígért Megváltójok ? Mind ezeknek daczára elfogulva megmaradtak hitetlenségökben. Nemcsak intéseit