Parizek, Elek: Vasárnapi és ünnepi evangeliomoknak értelmezése ifjuság számára : Gyakorlati segédkönyvül hitoktatók, s hitszónokok használatára. 2. kötet (Pest, 1846) - 10.060b
13 vagy ingatag ember, hanem inkább győződjék meg arról, hogy abban egy igazszivü, és állhatatos férfiúra talált, ki se szerencséjében, se szerencsétlenségében nem leend lmtelen kötelességéhez. Azonban e magasztaló igékkel még nem végzé az Üdvözítő János dicséretét. Mit mentetek ki látni, ugy mond ő, lágy ruhákba öltözött embert-e? Kedves Hiveím! nem-e csak az elpuhult, és kéj vadászó emberek szokták a ruhákbani fényt, s kényelmet szeretni? De váljon Krisztus hirdetője illy puha ember volt-e? Nem élt-e igen szigorun s mértékletesen a pusztában? Váljon tehát *terhelheté-e öt ama szégyen, hogy puha öltözetre, gazdagságra, és kényelemre vágyott? — Ismét dicsérte tehát öt Jézus szigorú és sanyarú életmódjáért; mert „elpuhult embereket, ugy mond, nem a magányban kell keresnetek, hol János élt, hanem a fejedelmeknek és királyoknak udvarában/4 — Befejezésül végre megfejtette Jézus a népnek, ki légyen János, és kinek kell öt tulajdonképen tartani. Mert minthogy olly férfiú, ki Isten ihletéséből leendő dolgokat jövendöl, látnok, vagyis prófétának szokott mondatni, és János, ki az Üdvözítőnek eljövetelét megjövendölte, valóban illyen férfiú volt: meg is érdemié a próféta nevet. Igen, ö megérdemlé, hogy többnek neveztessék mint próféta, mivel a szent Írásban angyal, vagyis Isten hírnökének nevével tisztelletik meg, kit az Isten elküldött, hogy készítené el az Urnák útját, azaz, hogy tenné az embereket törödelmesség állal alkalmatosakká Jézusnak elfogadására, és necsak eljövetelét jövendölné meg, hanem ujjal mutatná meg öt a népnek. Ezen utóbbi szerencse bizonynyal egynek se jutott a többi látnokok közöl. Miből szinte világosan kitetszik ezek fölötti elsősége. — Es szeretett Híveim! ez azon evangeliomnak; értelmezése mellyet az anyaszentegyház a mi lelki épülésünkre mai Advent Vasárnapon olvastat. Most lássuk milly tanulságot vonhatunk belőle, hogy ezen emlékezetes eseményt igaz hasznunkra, és lelki üdvünkre fordítsuk.
