Parizek, Elek: Vasárnapi és ünnepi evangeliomoknak értelmezése ifjuság számára : Gyakorlati segédkönyvül hitoktatók, s hitszónokok használatára. 2. kötet (Pest, 1846) - 10.060b
12 hisznek,ha üdvözülni akarnak, mindig meg kelle hitöket őrizni. Mind ezekkel tehát kielégítő Jézus János tanitvá- nyinak kérdését. Mert a mint magatok látjátok keresztény Hívek! nemcsak puszta szókkal, hanem dönthellen okoskodással is bebizonyította isteni küldetését, minthogy csodamüveinek a látnokok jövendöléseivel való megegyezését világosan szemeik elé terjesztette. — A mint erre János tanítványi a nyert válasz után tanitómeste- rökhez visszatértek, Jézus a nép előtt Jánosról kezdett szólani, hogy azt e nagy férfiúnak kilétéről értesítse. De váljon mit beszéllett Jézus felőle a népnek? Talán a mi kárára, vagy szégyenére válhatott volna, mint gonosz emberek távollévő társaikról szoktak? Bizonynyal nem, hanem dicséretest, ez által bennünket oktatandó, hogy mi se beszéljünk egyebet, mint dicséretest távollévő embertársainkról. — Sokan azok közöl, kik ez alkalommal Jézust hallgatták, előbb Jánosnak valának hallgatói, midőn t. i. még a pusztában tanított. Nagy számmal sereglettek ekkor hozzája a városokból, hogy öt lássák, hirdetését hallgassák, és magokat általa megkereszteltessék. Jézus tehát e kérdést intéző hozzájok: Ugyan mit kívántatok Jánoson látni, hogy szinte kimentetek hozzája a pusztába? vagy mit gondoltok, kit láttatok benne? Széltől hányattatótt nádat-e? A nád, vagy káka Híveim! ha szeles idő van, soha sem áll meg egyenesen. Hasonlag az állhatatlan, vagy ledér ember se marad hű jó fogadásaihoz, vagy az erényhez, ha körülményei megváltoznak; majd igy, majd amúgy cselekszik, majd erényes, majd gonosz, és bűnös. A nád tehát igen alkalmas képe illy állhatatlan embernek. De János, mint élte történetéből tudjátok, nem volt illy állhatatlan ember. 0 az erényhez mindig hü maradt, és sem Heródes király kegyeinek vesztése, sem a börtön, mellybe vettetett, öt igazságtalanságra nem tántorilhaták. Jézus tehát e szavak által nem akart mást mondani, mint: hogy ne képzelje a nép, miszerint az ö hirdetője állhatatlan,
