Parizek, Elek: Vasárnapi és ünnepi evangeliomoknak értelmezése ifjuság számára : Gyakorlati segédkönyvül hitoktatók, s hitszónokok használatára. 1. kötet (Pest, 1846) - 10.060a

62

II. Hittanít in íny. Isten az , kinek legnagyobb tisztelettel tartozunk.

III. Erkölcstan ítmány. Soha se dicsérjük ön magunkat jó tulajdonaink végett.

Átmenet a hittanítmányra.

Jól cselekedte-e azt János, hogy Jézusról tiszteletteljes bizonyságot tett? — Bizonyosan, mert istenségét elismerte. Nem érdemel-e az Isten legfőbb tiszteletet, — s miért? — Mit tesz valakit tisztelni? Nemde, tökélyeiért nagyra becsülni? — De ki legfőbb tökélyü? — Ki tehát az, kinek legnagyobb tisztelettel tartozunk ?

Átmenet az erkölcstanítmányra.

Jól cselekszik-e azon ember, ki ön magát inkább tiszteli mint az Istent? — Kinek tartozunk hittanítmány szerint legnagyobb tisztelettel? — De találtatnak a gyermekek közt is némelly nagyravágyók, kik minden alkalommal ön magokat kívánják tiszteltelni, azon jó tulajdont pedig, mellyel bírnak, soha se tulajdonítják Istenüknek. Ezeket kérkedőknek nevezzük. Nem tisztelik-e illy emberek önmagokat inkább, mint Istenüket? — Ha tehát Isten a legnagyobb tiszteletet érdemli tőlünk: mikor dicsérjük magunkat tökélyeink miatt?

Az erkölcstan ítmány nak bővítése.

1) Hasonlat. Nem nevetnök-e ki azt, ki egy darab ólmot nyújtana élőnkbe arany gyanánt? így jár a nagyravágyó kérkedő is, midőn mások előtt dicséri tökélyeit, mellyek vagy épen nem tökélyek, vagy legalább nem ollyanok, a minőknek lenni mondja s tekintetni kívánja.

2) Méltatlanság. Kinek sincs joga ön ügyében bíráskodni, következőleg magát bizonyos tulajdon-