Parizek, Elek: Vasárnapi és ünnepi evangeliomoknak értelmezése ifjuság számára : Gyakorlati segédkönyvül hitoktatók, s hitszónokok használatára. 1. kötet (Pest, 1846) - 10.060a

53

II. Erkölcstanítmány. Távollévő embertársunkról csak dicsé-r retest beszéljünk. á

Vagy: Senkit távollétében ne gyalázzunk. ^

9ÍI

Átmenet az erkölcstanítmányra. ? f.

Gyalázta-e Jézus a távollévő Jánost a nép előtt? — Épen nem, sőt igen dicséretesen szólt felőle. NemJézus-é a mi cselekvényeinknek példánya? S nem kell-e cselekedeteiben őt követnünk? — Követik-e azok Jézust, kiknél szokássá vált távollévő embertársukat gyalázni, becsmérleni, vagy reá oily vétket fogni, mellyel el nem követett? De találkoznak-e néha a társaságban illy szeretetlen gyermekek ? Hogy Jézust e részben is kövessük, miképen szóljunk a távollévőkről? — Avagy általán szabad-e valakit rágalmazni?

Az erkölcstan ítmánynak bővitése.

1) Hasonlat. Mit mondanánk arról, ki rokonának legkedvesebb jószágát pl. könyvét, vagy legjobb öltönyét , vagy más efféléjét titkon elorozná, vagy megrongálná ? Nem tartanók-e öt a legszívtelenebb tolvajnak ? — Nem esnék-e ez a megkárosítottak is fájdalmasabban, mint ha öt valamelly idegen minden egyéb tulajdonából kivetkeztetné? — Ép illy szeretetlenül, s tol— vajszerüleg cselekszik azon emberis, ki távollévő embertársának jó nevében, mi bizonnyal legkedvesebb kincse, gázolódik, vagy őt a kedvező véleménytől, mellyben másek előtt állott, fondor nyelvével megfosztja.

2) Méltatlanság. Van-e jogunk felebarátunk jó nevéhez és híréhez ? S fog-e tetszeni, ha mások felölünk roszat beszélendnek ? — A mit tehát nem akarunk mások által magunknak tetetni, mi se tegyük másoknak.

3) Kár. Másokról rágalmazólag szólani közönségesen rósz szívre, romlott erkölcsre mutat. Mert a ki maga sem jó, másokat is roszaknak tart, s felőlük ro-