Parizek, Elek: Vasárnapi és ünnepi evangeliomoknak értelmezése ifjuság számára : Gyakorlati segédkönyvül hitoktatók, s hitszónokok használatára. 1. kötet (Pest, 1846) - 10.060a

305

Átmenel a hittanítmányra.

Mit kívánt Üdvözítőnk elérni ama jó intések, és fontos tanitmányok által, mellyeket a zsidók szidalmaiknak ellene tett? Nem kívánta-e őket általok megjavítani? S nem volt-e ez bizonysága irániok viseltetett atyai szereidének? — Nem kisérti—e meg tehát az Isten gyakran jó intések állal javítani a bűnösöket?

Átmenet az erkölcstanitmányra.

Ila hibáztok Kedvesim! nem intéztel-e gyakran a kegyes Isten jó intéseket javulásfokra? S nem nyeritek- e néha e jó intéseket magoktól jobb indulaté tanulólár- saitoklól? De helyes volna-e ezen intések irányában konokoknak mutatkoznotok, hálátlansággal fizetvén azoknak, kik benneteket javítni kívánnak, és szavaikat sikeretle- nül elhangzani engedvén ? Nem illik—e azokat inkább köszönettel fogadni, s javulásra törekedni?

Az erkölcstanitmánynak bővítése.

1) Hasonlat. Mellyikünk haragudhatnék oktalanként arra, ki testünkön lévő veszélyes sebre figyelmeztetne bennünket ama szeretetteljes czélból, hogy azmeg- gyógyítassék ? Hasonlag igen illetlen volna, ha a gyermek azért haragudnék társára, vagy iránta ellenszegülés, s embertelenség által hálátlannak mutatkoznék, mivel valainelly erkölcsi hibáját födözte fel. hogy öt attól javára megszabadítsa. Ne köszönje-e meg inkább sze- retetét, és gondoskodását, ne használja-e testvéri figyelmeztetését ?

2) Kár. Ki az öt oktatni kívánónak jó intéseit megveti, Isten ellen tör, ki öt ezen ember által javítani a- karja. Méltán vonja tehát kegyeinek vesztését fejére, s büntetésre teszi magát érdemessé. Továbbá szeretetlenül megbántja javát kereső embertársát, elveszti annak to/. Kötet. 20