Parizek, Elek: Vasárnapi és ünnepi evangeliomoknak értelmezése ifjuság számára : Gyakorlati segédkönyvül hitoktatók, s hitszónokok használatára. 1. kötet (Pest, 1846) - 10.060a
290 még szembetűnőbbé teendő, miután az egész néptömeg éhsége lecsillapodott, összeszedeté tanitványival a megmaradt darabokat és morzsalékokat, hogy, mint monda, kárba ne veszszenek. És ugyan mi szokott étel után a maradék összegyűjtését tekintve bekövetkezni? Nem kevesebb-e mindenkor a maradék, semmint a fölhordott étel? —- Itt azonban megfordítva volt; mert ámbár csak öt kenyér osztatott ki a nép között, mégis az összeszedett maradékkal tizenkét kosár töltetett meg. Ez által Jézusnak isteni hatalma minden jelen lévő előtt még feltűnőbb lön, s kise kételkedhetett többé, hogy valóban ö az, kit az Isten az emberi nem megváltására küldeni ígért. hj E rendkívüli eset reá is bírta a népet, hogy Jézust ama nagy látnoknak, ki Isten ígérete szerint a világra jövendő volt, az az, a rég várt Messiásnak tartaná. És mivel ezen eseménynél mindenhatóságán kívül jóságát is tapasztalák: köz akarattal elhatározák őt királyukká tenni, részt a vett jóérti háládatosságból, részt személye iránti tiszteletből, azon erős reménytől lelkesül— vék, hogy uralma alatt igen jó lesz dolguk. Erkölcsi emlékeztetés. Milly dicséretes az embernek ama szándéka, mellynélfogva jóltevöje iránt hálás kíván lenni! E szép tisztet leginkább gyermekek vegyék gyakorlatba szüleik, nevelőik, s tanítóik irányában, kiktől naponként sok jótéteményeket vesznek. ij Azonban Jézus nem azon czélból jőve a világra, hogy magának földi birodalmat, vagy királyi méltóságot szerezzen. 0 az alázat, s alacsonyság kedvelője volt. Maga mondá, hogy az ö országa nem e világból való, vagyis nem földi, hanem szellemi, mellyben az emberek léikéin malasztja által kíván országolni. Miokra nézve valamint e hiú tiszteletet, nem különben a népnek hirtelenkedö kívánságát is eltávolitandó, a mint e cso- damü után elbocsátá magától a népet, egyedül magányosan a hegyre menekült, s elrejté magát szemeik elől. E
