Parizek, Elek: Vasárnapi és ünnepi evangeliomoknak értelmezése ifjuság számára : Gyakorlati segédkönyvül hitoktatók, s hitszónokok használatára. 1. kötet (Pest, 1846) - 10.060a

219

tént szerződött velők, és pedig- egy garas napi bérben. E garast nem kell a mi pénzünkben venni, hanem ama pénznemben, melly Jézus korában a zsidók közt divatozott.

Erkölcsi emlékezletés. E körülményből ismét látjuk, miszerint méltányos a körülöttünk szolgálatot tevőkkel igazságosan bánni, s izzadságukat hiában nem kívánni. Azt is tanuljuk belőle, hogy a munkásokat s napszámosokat, ha még olly szükölködők és csekély állapotúak is, soha meg ne vessük, mert javunkra gyakran nélkülözhetlen szolgálatokat tesznek.

ej A mint a családatya az első munkásokot már kiküldő szőlejébe, csak akkor lálá ál, hogy szőlejének nagysága miatt még több munkásra is lenne szüksége. Jónak találá tehát napjában még néhányszor, nevezetesen három, hat, kilencz s tizenegy óra tájban még több munkást bérbefogadni. Itt tudnunk kell, hogy a zsidóknál a nap tizenkét részre vagyis órákra volt osztva. Nap fölköltével kezdődött az első óra, és a mi reggeli kilencz óránkig kettő folyván el, ekkor kezdődött a harmadik óra. A zsidók hatodik órája delünkre, kilencze- dik órájok délutáni három óránkra, végre tizenkettedik órájok naplenyugtára esett. A tizenegyedik óra tehát, mellyben a családatya utolszor mene ki munkásokat fogadni , utolsó vala naplenyugta előtt.

dj Azon különös körülmény, melly szerint a családatya az utolsó munkásokat tizenegyórakor renyhesé- gök miatt megdorgálta, ama fontos tanulságra figyelmeztet bennünket, hogy soha egészen munkátlanul ne találtassuk magunkat tanítóink, vagy elöljáróink által. A* tunya ember méltó a dorgálásra. S habár senki se volna, ki öt e vétkéért megbüntetné, öntudata vádolná s keserű szemrehányásokat tenne neki, hogy a drága időt haszon nélkül elfolyasztotta.

ej Miután a szegődött munkások napi munkájokat a családatya kivánata szerint bevégezték, és beestvéledett,