Parizek, Elek: Vasárnapi és ünnepi evangeliomoknak értelmezése ifjuság számára : Gyakorlati segédkönyvül hitoktatók, s hitszónokok használatára. 1. kötet (Pest, 1846) - 10.060a
220 elhatározó ez, hogy az Ígért bért a kötött szerződés szerint mindegyiknek megfizeti. Elöhivalá tehát ispányát vagyis gazdatisztjét, kit a munkások fölügyelöjeül teve, és megparancsoló neki, adná meg mindegyiknek — az utolsóktól kezdve az elsőkig -- a megígért garast. Erkölcstanilmány. Kötelessége minden becsületes embernek, megadni kinekkinek a tett szolgálatért az Ígért bért. Azonban kitől se követeljük előbb a bért, semmint azt megérdemletUik. Mert csak munkás embereket illeti a bér véghezvitt munkájok mértéke szerint. Mint kívánhatják tehát a tanulásban hanyag tanulók ok- tatójoktól, hogy őket más iparkodó tanitványival hasonlón jutalmazza? fj Mig a gazdatiszt a munkásoknak a szerződött garast fizeté,látván az elsők, hogy az utolsók is ugyanazon bért kapják, azt vélék, hogy hosszabb munkájokért valamivel többet fognának kapni; mert hiszem ők e- gész nap dolgoztak a szőlőben, míg emezek csak egy órát töltöttek munkálkodva. De a midőn reményűkben csalatkoztak, morgolódni kezdettek a családatya ellen, s igazságtalanságról vádolták őt. E morgolódás szeretetlen kajánságból származott, irigylették t. i. munkatársaiknak a hasonló bért. Erkölcsi jegyzet. Milly számos keresztények vannak, kik szerencsétlenségökben Istetf ellen morgolódnak, mintha velők igazságtalanság történnék! Ebüszke vétkezők meggondolhatnák, hogy az igazságos Isten soha érdemök nélkül meg nem büntette volna őket. S habár a szenvedett szerencsétlenség nem volna büntetés * vétkeikért, bizonnyal Istentől reájok bocsátott kísérlet az, melly nekik, ha békével tűrik, hasznukra válandik. Továbbá milly sokan találkoznak, kik ama szeretetlen munkásokként embertársaik szerencséjét, s jóllétét irigy szemmel nézik. Illy irigységtől őrizkedjünk mindig a mennyire csak lehet, ha nem akarjuk magunkat e vétek által Isten és embereknél utálatosokká tenni.
