Parizek, Elek: Vasárnapi és ünnepi evangeliomoknak értelmezése ifjuság számára : Gyakorlati segédkönyvül hitoktatók, s hitszónokok használatára. 1. kötet (Pest, 1846) - 10.060a
191 II. Hittanitmány. Az Isten gondot visel teremtményeire szerencsétlenségökben is . III. Erkölcstanítmány. Szerencsétlenségünkben soha el ne csüggedjünk, hanem mindig Istenben bizzunk. Álmenet a hittanítmányra. Nem volt-e szerencsétlenség Jézus tanitványira nézve azon életveszély, mellybe őket a tengeri szélvész ejté? De elhagyá-é őket Jézus e veszélyben veszni? Nem viselte-e alva is gondjokat? Nem gondoskodik-e tehát Isten teremtményeiről szerencsétlenségeikben is? Átmenet az erkölcstanítmányra. Ha szerencsétlenségünkben az Isten gondoskodik felölünk, félhetünk-e, hogy abban el fogunk veszni? Nem számolhatunk- e biztosan mindenhatóságára, kegyességére? Elcsüggedjünk-e tehát valaha, ha szerencsétlenségbe vagy veszélybe esünk? Elveszítsük-e Istenben helyliezett bizodalmunkat? Az erkölcstanitmánynak bővítése. 1) Hasonlat. Félhet-e ellenétől az, ki hatalmas és erős férfiútól oltalmazlalik? Vagy félhet-e azon gyermek az éhen hálástól, kinek gazdag és kegyes atyja vagyon? Illy kévéssé félhet bármelly igazhivő, ha szerencsétlenségbe vagy veszélybe esik, hogy abban az Istennek halalmas és kegyes gondoskodása mellett el keilend vesznie. Mert hiszen az Úr oltalma lön a szegénynek: segítője az alkalmatosságokban és háborúságban, mond Dávid 9. Zs. 10. v. Mert nem hagytad el keresőidet Uram! — és el nem felejtetted a szegények kiáltását. Ugyanott 11. 13. v. Hányszor nyilvánította ugyanis az Isten hiveiröli atyai gondoskodását? Milly gyakran s ineggyözöleg
