Parizek, Elek: Vasárnapi és ünnepi evangeliomoknak értelmezése ifjuság számára : Gyakorlati segédkönyvül hitoktatók, s hitszónokok használatára. 1. kötet (Pest, 1846) - 10.060a
192 kiildé várokozásunk fölött hatalmas segélyét, ha azt tőle bizalmas szívvel kértük? Ki táplál és tart fen bennünket a jelen óráig? a jó Isten nemde? Ki szerze számunkra mindent, mire naponként szükségünk van? Ki ád bennünket annyira érdeklő szüléinknek, jóltevöinknek s barátinknak életet s egészséget? Elhagyand-e tehát szükségünkben e szereteldűs alya, ki eddig annyi jótéteményekkel árasztott? Egyszerre levonandja-e rólunk atyai jobbját? El fog-e betegségünkben avagy szerencsétlenségünkben rólunk feledkezni, ki eddig olly kegyesen gondoskodott felölünk? Oh! milly vigasztaló reánk nézve azon igazság, hogy hol a szükség legnagyobb, oda legközelebb áll az Isten segélyt nyújtó jobbjával. Milly bizalomra serkentsen ez bennünket hatalmas segítőnk iránt, valahányszor szerencsétlenség vagy nyomortól környeztetünk! 2) Haszon. Ki az Istenben bízik, jól épített. Ezt erősíti az isteni Ígéret s mindennapi tapasztalás. Mert maga az Isten mondja: A ki az Urban bízott meg nem szégyenült. — Mert kegyes és irgalmas az Isten, mond a szentirás, és megbocsátja a háborúságnak napján a bűnöket; és oltalmazója mindazoknak, a kik ötét igazságban keresik Sirákf. 2, 11. 13. És ismét: IIív az Isten, ki nem hágy titeket a fölött kisértetni, a mit elszenvedhettek; de a kisértettel előmenetelt is szerez, hogy elszenvedhessétek. Pál Kor. 1. 1. 10. 13. Nem hasznos-e tehát Istenben bízni, minthogy e bizalom minden szükségből kimenthet, s minden veszélytől megoltalmazhat? S nem egyetlen kivánatunk-e ez szükség, vagy szerencsétlenségnek idején? 3) Kár az ellenkezőből. A ki pedig szerencsétlenségében Istenben helyhezett bizalmát elveszti, azt az Isten is viszont elhagyja, s nem méltatja segélyére. Mert az illyen ember vagy nem hiszi, hogy az Isten elég
