Bourdaloue, Louis (S.J.): Tisztelendő páter Bourdaloue Lajosnak prédikátziói. 10. könyv (Pest, 1815) - 10.047j

— C 317 > —

■MÁSODIK. RÉSZ.

Vagyon egy igazságnak kemény törvénye cs nem kételkedhetünk mi abban , hogy az V törvény ne legyen az Istenben a’ végre , hogy megjobbítsa valaha a’ mi tulajdon szeretetünk- nek véghetetlen tágításit, ’s visszaélésit. Ámbár melly világoságunk legyen néhünk , Keresztények , arra, hogy megtegyük a’ mi lelki- iscnéretünknek belsoképen való külömbözteté- sét , mellyrol előbb besséllettem néktek , ritkán vagyon az a’ bátorságunk , melly szükséges volna arra , hogy önnönmagunh ellen pört indítsunk , és oily keményen bánjunk magunkkal, a’raint hűségesen 's igazán megismertük magunkat. Kárhoztatjuk mi magunkat (figyel- mezzetek , ha tetszik , ezen három gondolatokra , mellyekben befoglalom egész e’ második részt) kárhoztatjuk mi magunkat, de egyszer’s- mind megkegyelmezünk magunknak, és azt a- karjuk, hogy kémélve bánjanak velünk szint a’ legszentebb itélőszékben is , mellynek alávetjük magunkat, hogy Ítéltessünk, melly a’ peniten- tziatartásnak itéló széke ; bűnösöknek ismérjük magunkat az Isten előtt, de egyszer’smind tekintjük mik vagyunk a’ világ szerént, és azt állítjuk , hogy tekintettel kell arra lenni , titkos egy hasznot vévén személyünknek minémúsé- géból, és sorsunknak külrtmbségébol. Vétkeseknek ’s büntetésre méltóknak valljuk magún- kát, de egyszer’smind elŰIvetjük magunk magunknak a’ mi erőtlenségünket , vagy inkább kényességünket, mellyet úgy hiszük, hogy meg kell kéméllenünk , és másoktól is megkíván uk hogy engedűséggel ’s kegyességgel legyenek a- boz. Három foganat! az önnönmaeunk’ szere- tétének , három rendetlenségek , mellyek a’ vilá-